Képes Géza

Készült Képes Géza születésének 100. évfordulója alkalmából.

Képes Géza
 
FORDÍTÁSOK
 
vonal

Vissza a főoldalrasajat versekA fordítások oldalraA tanulmányok oldalraA fotók oldalra

 

 

Ezen az oldalon Képes Géza néhány versfordítása olvasható, ízelitőül a költő születésének 100. évfordulójára Napkelet és Napnyugat címmel a Képes Kiadó gondozásában megjelent műfordítás antológiából.

 

 

Hafiz: Pohárnok, hozd a telt kancsót... ( 1. ghazal)

Pohárnok, hozd a telt kancsót, az úgy jó ám, ha körben jár.

Szerelmünk könnyü kezdetben, de később mennyi bánat vár!

A göndör fürtbe könnyed szél kuszál, és moszkusz-illat leng.

Ugy érzem, vér pereg szívemre, míg az édes illat száll,

Imához kell a szőnyeg, s int a vén csaplár: no, önts rá bort!

Ki útnak vág, tud az mindent: az út rendjét, s ahol megszáll.

A lelkek vándorútján nincs idő élvezni: minden perc

Kolompot kondit -- indulj: málha, jószág útra készen áll.

Sötét éj űz, a hullám zúg, vad örvény szédit -- irtózat!

Hogyan tudná, mi forr bennem, teher nélkül ki parton jár?

Nyakasság vádja illet, s bármi munkám lenne, megszólják --

Maradhat rejte titkunk, hogyha ezt forgatja minden száj?

Akarsz boldog derűt s békét? Szerelmednél maradj, Háfiz --

Ha meglelted, kiért lángolsz, világunkkal ne gondolj már!

 

 
  Mihail Eminescu: Kint megremeg a nyárfaág

 

Kint megremeg a nyárfaág

    és ablakomra koppan

Úgy érzem most: a kerten át

    te jössz felém titokban.

 

A tóba csillag fénye hull,

    s lent megdereng a mélyviz -

Úgy érzem: kínom elcsitul,

    s már megbékélek én is.

 

A hold szikrázik fényesen,

    a felhő szerteszéled -

Úgy érzem: rád emlékezem

    mindig, amíg csak élek.

 

 

 
 

Eino Leino: Szeretlek

Benned szikrázó halmazban hever

sosem ejtett világok ritka kincse,

kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,

s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.

 

Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e

kincsnek, amivel fennen kérkedel...

Valaki rám fellegtrónusról int le,

kit én emeltem csak az égbe fel -

 

S hiába tettem, hisz nincs egy rövid

pillanat, mely közönyödben megingat.

Rejtélyes ujjak szorgosan szövik

 

életünk sötét s arany szálait.

Mosolygunk, míg az álom karja ringat

s felrettenünk, siratva álmainkat.

 

 
 

Szergej Jeszenyin: A kutya

Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,

s fakó gyékényen, suta

szalmakunyhóban hét piros

kölyköt fiadzott a kutya.

 

Nyelvével fésülgette őket,

ki nem ment volna percre sem;

Ott mókázott, s meleg hasából

habos tej csurrant édesen.

 

S hogy leragadt a nap szeme,

s elcsitult a baromfihad:

jött a gazda, zsákba kötötte

mind a hét kis kutyafiat.

 

Nyomába loholt a kutya -

elmaradoztak a hegyek...

A páncéltalan víztükör

fázón, sokáig remegett.

 

S amint gyötörten hazaért,

nyaldosva izzadt oldalát:

egyik kölykének nézte a

holdat, mit ringattak a fák.

 

A szikrázó űrbe meredt,

szimmantott és nyítt és nyögött,

de a vékony hold is lecsúszott,

eltűnt egy kék halom mögött.

 

S mint akinek kenyér helyett

kötődő kéz követ hajít:

hullatni kezdte lassan a hóba

szeme arany csillagait...

 

 
 

Omár Khajjám: Rubáik

Markodban mit szorítasz? Csak szél van abban.
Csak töredék minden, mi az ég alatt van.
Gondold meg: ami a világon van, az nincs.
Fontold meg: ami a világon nincs, az van.

*

Vízcsepp született s a tengerár elnyelte.
Porszem született s a földdel olvadt egybe.
Jöttöd s tovatüntöd itt a földön ennyi:
Egy légy ideszállt s eltünt - ki tudná merre?

*

Szívem a tudománytól nem hült ki soha még.
Szívből ennyi titok nem került ki soha még.
Hetvenkét éven át töprengtem, éjszaka, nappal:
Kiderült, hogy semmi nem derült ki soha még.

 
     
     
     
     
     

 

 

 

 

 
 
Kérjük, látogasson el hozzánk később is.
 
 
Copyright © Képes Julianna (jogutód), 2009 - 2021 - minden jog fenntartva
Az oldal illetve tartalmának bárminemű felhasználása csak a jogtulajdonos előzetes írásbeli engedélyével lehetséges
© WEB design and works, Mráz László - 2009-2021